Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.
Egy éve ilyenkor még beszéltünk Vele telefonon, egy éve ilyenkor még köztünk volt. Egy éve ilyenkor még figyelmeztetett, hogy meg ne fázzak, szólt, hogy tanuljak rendesen, legyek okos, mert Ő büszke rám és szeret! Ma már ez nincs így. Lehet ugyan, hogy büszkén néz le fentről, de már nem szid le, nem figyelmeztet. Komolyan, bármit megadnék, ha még egyszer megölelhetném! Istenem, mellette akarok lenni!
Credits