butterflies
Voltatok már szerelmesek? Buta kérdés, hát persze. Mindenkinek eljön az a nap az életében, mikor megérzi szíve heves dobbanását, mikor azok a fránya pillangók nem hagyják nyugodni. Nincs olyan ember, aki nem talál olyasvalakit, akinek a közelsége ne lenne rá felemelő hatással, akit ha nem lát, kétségbeesetten keres mindenhol. Ám a szerelemnek nem csak az a fajtája létezik, mikor mindketten boldogan szeretik egymást. Oh, de nem ám. Túl egyszerű lenne minden. Van olyan is, mikor csak egy szeret, a másik észre sem vesz. Alávaló dolog ez. És bár ebben az esetben is boldog az ember, azért tud fájni, ha ráeszmél, hogy ez csupán egyoldalú, viszonzatlan.
Én is a forever alone emberek csoportját gazdagítom immáron tizenhét és feledik éve. Többször is volt már kiszemeltem, de mindig elbuktam, egyszer nagyon csúnyán pofára estem. Azóta óvatosabb vagyok, vagyis izé… próbálok az lenni. De tudjátok, hogy megy ez. Ha meglátom, máris elvesztem a józan eszem feletti irányítást. Nem művelek extrém dolgokat, csak valahogy nem tudom őt úgy nézni, hogy ne vegye észre. Valószínűleg már rég rájött, mi a helyzet. Vagy ha még nem is tudja biztosan, valamit csak sejt.
« Older  Newer »