"Szia!
Azért írok, hogy felettébb érdekes életem egyik igen ciki momentumát tisztázzam előtted. De miért teszem ezt anonimként? Ugyan tisztában vagyok azzal, hogy tudod, ki az a szerencsétlen, aki erre képes, de még mindig lehetséges, hogy nem voltál szemtanúja ennek és élhetem tovább az életemet úgy, hogy ezt az egészet próbálom törölni az elmémből. Nem fogom leírni, miről volt szó abban a bejegyzésben (ami nem mellesleg facebookon történt meg), de az előzményeit vázolom. Van egy másik, kevésbé ismert közösségi portál az emberek számára, ahol kb 300 karakterben kiírhatom, mi bánt, mi dob fel vagy épp mi foglalkoztat or mi hagy hidegen. És ez a bizonyos portál csatlakozott a facebookhoz. Ez még nem is gáz, mert amit akartam, ahhoz ez kellett, de utána elfelejtettem lecsatlakozni. Na igen, ez már öreg hiba volt, tudom.
Akkor történt az, hogy idiotizmus full erejével kiírtunk egy baromságot arra a bizonyos portálra, ami persze ezt rögtön jelezte az adatlapomon. Közel 20 percig ott díszelgett kinn, mert hát nem voltam gépnél utána, nem töröltem. Viszont amint hazaértem, azonnal töröltem.
Nem írtam volna ki ezt az egészet, ha a történetnek nem lenne valóságalapja. Gondolom, sejted, mi az a bizonyos valóságalap, ugye? Hát persze. Tetszel. Nem is kicsit. Viszont mit akarok én? Semmit. Miért? Mert hát lássuk be, határozottan nem vagyok jó csaj, sőt... Tudod, a szépségnek ára van, én pedig, a rohadt életbe is, átkozottul csóró vagyok ebben a tekintetben. Ezt viszont egyik gyenge pillanatunkban mégis sikerült kiposztolni. Nem tudom, ebben a pillanatban minden kavarog a fejemben, mert rohadt mód szerencsétlen vagyok. Hogyan tudtam ezt összehozni? Erre is csak én lehetek képes, hát hogyne. Gratulálok magamnak. De nem tudom, úgy érzem, tényleg nincs semmi, de mégis kiírtuk.
Figyelj, én nem várok semmiféle választ, mert ekkora szerencsétlen ökör is csak én lehetek, rohadtul megérdemlek mindenféle megvetést és szánalmat. Nem kérek sokat, de tényleg, csupán annyit, hogy ha rám ismertél, ha nem, kezeld diszkréten ezt az egészet. Egyszer már megjártam, mert akkor élőben tisztáztam a helyzetet egy sráccal, és nem igazán volt diszkrét, sőt.. Akinek csak lehetett, elmondta, és ezzel nem is sejti, mekkora kárt okozott bennem. Elég érzékeny típus vagyok, mindent elnyomok magamban és a sebek nem igazán gyógyulnak bennem. Szóval, ne nagyon beszélj erről senkinek, kérlek, mert nem szeretnék még egyszer úgy járni. Még egy ilyennek is, mint én, vannak érzései és akármilyen hihetetlen, ritka szarul vagyok és lassan miattam lesz árvíz, nem a Kapos miatt. Nem nézem ki belőled, hogy ezt tennéd, mert nem tűnsz olyannak, de tényleg nagyon kérlek, hogy ne, oké? Köszönöm. Szia.
További szép napot:
Szerencsétlen"
Credits